Amikor egy antitest összetalálkozik egy betolakodó mikroorganizmus antigénjével, akkor az agglutinációnak nevezett folyamat (ragasztó hatás) játszódik le. Az antitest hozzákapcsolódik a mikroorganizmus antigénjéhez, és rendkívül tapadóssá teszi azt. Ha a sejtek, vírusok, paraziták és baktériumok agglutinálódnak, összeragadnak, és csomókká összetapadnak, akkor egyszerűsödik a harc ellenük.
Ez nagyon hatékony védekezési mechanizmus, mivel így együtt sokkal kevésbé veszélyesek, mint amikor külön-külön, szabadon mozognak. Az antitestek összeterelik a nem kívánt betolakodókat, így könnyebb azonosítani őket és egyszerűbb megszabadulni tőlük.
A vércsoport-antigéneknek és antitesteknek a mikrobák és más betolakodók azonosításán kívül más feladatuk is van. A szervezet többi antitestjével szemben nekik nincsen szükségük semmilyen ösztönzésére ahhoz, hogy működésbe lépjenek. A vércsoport-antitestek automatikusan termelődnek, a születést követően megjelennek, és már négy hónapos korban csaknem elérik a felnőttre jellemző szintet.
Felismerték, hogy néhány étel agglutinálja (összeragasztja) egyes vércsoportok sejtjeit, míg másokét nem. Ami azt jelenti, hogy az egyik vércsoport sejtjeire káros étel a másik vércsoport sejtjei számára jótékony hatású lehet. Nem volt meglepetés, hogy az ilyen ételekben talált antigének A vagy B antigén jellegű tulajdonságokkal rendelkeztek.
Ez a felfedezés hozta létre a tudományos kapcsolatot a vércsoportok és az étrend között. Ezek a forradalmi felismerések azonban közel egy évszázadig szunnyadtak, porosodtak, amíg a tudósokból, orvosokból és táplálkozástudomyányi szakemberekből álló maroknyi csoport el nem kezdte újra kutatni az összefüggéseket.
Utolsó kommentek